Csodát látni?

Emmánuel Közösség honlapja, 2011. november 11.
„Mert ide csak levetett saruval lehet belépni, annyira jelen van az Isten” – válaszolta esztergom-budapesti segédpüspökként egyszer Udvardy György a kérdésre: miért jön szívesen az egyedülálló szülők „AVE” programjára szentmisét bemutatni.
Az Emmánuel Közösség tagjai, akik több mint egy évtizede tartják a három hétvégéből álló sorozatot, nem lepődnek meg a csodákon, amiket Isten végbevisz a szívekben.
Ha valaki megélte azt, hogy az életével kapcsolatos minden eddigi erőfeszítése, terve, álma összedől, semmi nem marad abból, amit addig biztonságosnak, fontosnak, értékesnek, megkérdőjelezhetetlennek tartott, az bizonyára minden fizikai gyógyulásnál nagyobb csodának tartja, ha ismét örömét leli a mindennapokban, újból derűsen tekint a jövőbe, megint vidáman tud a gyerekei között lenni és el tudja hinni, hogy az élet még nagyon sok jót tartogat a számára.
Az idei őszi „AVE” hétvégesorozat húsz résztvevője ezt a csodát élhette meg.
Mindenféle beszámolónál többet mondanak az ő szavaik.
Egy édesanya ezt levelet írta a szervezőknek:
Drága Emmánuelesek!
Köszönöm Nektek, hogy a kislányom visszakapta a mosolygós anyukáját, hogy segítségetekkel tartósan megtapasztalhattam Isten soha meg nem szűnő szeretetét, és én teljes szeretettel és bizalommal foghatom a kezét, amit soha el nem akarok engedni.
Isten áldása kísérje minden cselekedeteket és életeteket!
A három hétvége helyszíne az a botfai Mindszenty Ifjúsági Ház volt, amelyet korábban a Nyolc Boldogság Közösség használt, így imával átitatott falak vették körül az elvált, külön élő vagy özvegy édesanyákat és édesapákat.