Ahogy Kodály Zoltán megálmodta - Negyven éves a Válicka Citerazenekar

Zalai Hírlap Online (2016. november 20.)

Fennállásának 40. évfordulóját ünnepelte szombaton délutántól vasárnap hajnalig a Válicka Citerazenekar. A muzsikusokkal és barátaikkal megtelt a Mindszenty Ifjúsági Ház pinceklubja.
Kihunytak a villanyok, elnémult a zsivaj, s a sötétben felhangzott az ikonikus zalai népdal: "Hallottad-e hírét Zalaegerszegnek...?" - s ezzel el is kezdődött a közel két órás igazi népzenei csemege.

- A Válicka Citerazenekar Zalaegerszeg megbecsült kulturális értékeinek egyike, szervesen hozzátartozik a város művészeti életéhez - hangsúlyozta köszöntőjében Balaicz Zoltán, a megyeszékhely polgármestere. A város vezetője a jubiláló közösség fennállásának 40. évfordulója alkalmából a hagyományos népi kultúra ápolása, a magyar népzene értékeinek megőrzése, valamint a fiatalok zenei nevelése érdekében végzett kiemelkedő munkája elismeréseként Zalaegerszeg Emléklapját nyújtotta át a botfai zenekart alapító Nagy Lajosnak.

- A negyven év legnagyobb hozadékának az tartom, hogy sikerült megvalósítanunk Kodály Zoltán álmát, miszerint a gyermek zenei nevelését születése előtt 9 hónappal kell elkezdeni - válaszolta kérdésünkre az ünnepléstől meghatódott Nagy Lajos. - A Válickában ugyanis több várandós anyuka citerázott, akiknek már a gyermekeik is tagja a zenekarnak.

- Amire a legbüszkébb vagyok - tette hozzá Nagy Sándor, az alapító tagok egyike -, hogy a Válicka szó hallatán sokaknak nem a patak, hanem a citera jut az eszébe.

A jelenleg 26 aktív tagú zenekar vezetője Nagy Lajos leánya, Kata, akinek, ha nem is a Kodály-instrukció szerint, de kisgyermek kora óta része az életének a citeramuzsika.

A zenekar jelenlegi és hajdani tagjai egy videó filmen is megosztották a legszebb élményeiket. A műsorban folytatásában bemutatkoztak az ünnepeltek barátai, a Vas megyei táplánszentkereszti Tavaszi Szél Citerazenekar, akik az újjáalakulásuk után Botfára jöttek tanulni, a kőrösladányi Cuháré, akikkel a tiszakécskei citeratáborban "bandáztak", az Új Muravidéki Citeraegyüttes, akikkkel a dobronaki "Diófa alatti" és hodosi citeratáborban is találkoztak. A balatonkenesei Pannónia virtuóz produkciójával bebizonyította, hogy a citerával nem csak népzenét lehet pengetni, a cserszegtomaji Kék Balaton fiataljaival szintén tábori az ismeretség. Az esti táncházra kedvcsinálóként bemutatta muzsikus-, és tánctudása színe javát a Gyéres Műhely, amely több szállal is kötődik az ünnepeltekhez. A fináléban az összes együttessel színpadra léptek mindazok, akiknek valaha közük volt a Válickásokhoz - s a közösen előadott szatmári dalcsokorból ráadást is kért a hálás publikum.

A jubileumi rendezvényt ünnepi vacsora, táncház és hajnalig tartó mulatozás zárta.

Fincza Zsuzsa