Hálóba akadt a 2000. madár

Szombaton nyilvántartásba vették a hálóval elfogott és meggyűrűzött kétezredik madarat Botfán, a Mindszenty Ifjúsági Házban. A megtiszteltetés a környéken élő egyik nagy fakopáncsot érte.

- A lábán lévő gyűrű bizonyítja, hogy a közelben, valószínűleg a kastélyparkban „lakik" és látogatja a madáretetőt - mutatja a bizonyítékot dr. Illyés Zoltán, az intézmény vezetője. - A nagy fakopáncs a leggyakoribb és a legszebb harkályféle, állandó madár, legfeljebb télen kóborol el kisebb távolságokra.

Az immár madárcentrumnak is számító botfai kastélyparkban a gyűrűzésre összegyűlt gyerekhad és kísérőik minden apró részletet megtudhattak a színpompás madárról, és saját kezűleg is meggyőződhettek arról, milyen kemények a támaszkodó farktollai, amelyekkel megtartja magát, míg a fa törzsén állva hernyók után kopogtat. A kisebb teremtmények közül nagy sikert aratott a csíz, az aprócska pintyféle, amely inkább téli vendégnek számít és nem kerül túl gyakran madarászkézre.

A botfai madarászás immár népszerű családi programnak számít, és már nem csak télen, hanem a táboroknak köszönhetően az év szinte minden szakában és nem csak a környéken. A zalaegerszegi Ady-iskolában tanuló Kovács Gerda ezúttal édesapjával vett részt az év első madárgyűrűzésén, nyáron viszont a Búcsúszentlászlón tanító édesanyjával és tanítványaival táborozott a kastélyban.

- Már harmadszor veszünk részt a téli madárgyűrűzésen, nem csak Gerdát, engem is érdekel a madarak élete, de leginkább a természetközelség, a gyönyörű környezet vonz a botfai kastélyparkba - árulta el Kovács Ferenc, aki szintén tanár és a pókaszepetki iskolában tanít.

Ha már a pedagógusoknál tartunk: Bogdán Szabolcs, a zalaegerszegi Kölcsey-gimnázium biológia tanára ugyan kisfia kedvéért jár a madárgyűrűzésekre, de buzgón fotografál is, hogy saját képekkel illusztrálhassa a tananyagot. Tanítványa, Kupó Balázs - bár azt mondja, hogy a tinédzser korosztályt már nem hozza lázba egy kismadár látványa - ugyanolyan áhítattal figyeli dr. Illyés Zoltán és Zalai Béla zoológus tájékoztatóit, akár az apróbb csemeték.

A gyerekeknek a legnagyobb élményt a meggyűrűzött és lajstromba vett teremtmények szabadon bocsátása jelenti. A Petőfi-iskolába járó Forgács Zoli markából például egy zöldike kapott szárnyra, a botfai Seregélyes Jancsi kicsi meleg tenyerében viszont olyan jól érezte magát az év madarának választott tengelic, hogy csak noszogatás hatására volt hajlandó elrepülni.

Fincza Zsuzsa